Gyakorlási formák
Kihon:
Az alapok. Értelmezésünkben a dolgok eszenciája.Ezeknek a rögzített formáknak a gyakorlása azonban az egyik bennünk rejlő legnagyobb hibát segíthet felfedni: önmagunk mechanikusságát. Mechanikusságunkon csak hosszú és tudatos munkával kerekedhetünk felül. Az egyszerű formák elsajátítása tehát a megértésnek csak a kapujáig vezet minket, innen kezdődik tehát az igazi munka.
Tandoku:
Ez az egyedül, önmagunkon végzett munkát jelenti. Gyakorlatilag az egyetlen lehetőséget, ahol végtelenül ismételhetjük a mozdulatokat. Fejleszti koordinációnkat, (ön)megfigyelő képességünket, tudatosságunkat.Itt szembesülhetünk saját magunkkal, azzal, hogy saját valónk akadályozza legjobban a dolgok megismerését, és a tudás megszerzését.
Sotai:
A páros gyakorlás. Megtartva az előző munka eredményeit alkalom arra, hogy feltárja az egyedül végzett munka hiányosságait, és további erőfeszítésekre sarkalljon minket. El kell fogadnunk egy másik ember segítségét is, hogy fejlődhessünk. Másrészt nekünk is hozzá kell járulnunk a másik ember fejlődéséhez. Mindez nem könnyű, és gyakorta félreértésekre is okot ad. A felelősségeknek uke - dori, uchidachi - shidachi jól megértettnek kell lenniük.
Kata:
A kata-k látszólag egyszerűnek tűnő mozgássorok, melyeket bárki könnyedén megtanulhat. Az Iaidoban és Jodoban kötött formában (japánul - kata) gyakorlunk, amely lehetővé teszi a technikák folyamatos ismétlését,összekapcsolását, és így a mélyebb megértést is. Először felfedezhetjük a mozdulatok közötti kapcsolatokat, később a katák közötti kapcsolatot, amely egyre mélyebb dimenziókba vezethet minket. A kata-k mozdulatai, és a kataknak a sorozatai is jól felépített csoportokat alkotnak, amelyek célja az iskola által birtokolt tudás átadása.
Jiu no geiko:
Az Aikidoban, bár léteznek rögzített formák, O-Sensei egyfajta reformerként úgy vélte, hogy a rögzített formák ellenére a kata nem fejezi ki Aikidoját és végső céljait. Megfelelő mennyiségű és minőségű gyakorlás után az embernek képesnek kell lennie arra, hogy szabadon fejezze ki magát, alkalmazza és továbbfejlessze az iskola által hagyományozott tanításokat.
Reishiki:
Amelyet mindvégig figyelemben kell tartani, míg választott utunkon gyakorolunk. Első látásra az etikett puszta formalitás, amely a régi időkben kétségkívül azt szolgálta, hogy az emberek harcosoktól körülvéve életben maradhassanak, illetve harcosként a legmegfelelőbb testtartást és viselkedési formát alkalmazhassák ellenséges környezetben.
A Keiko Shokon és Shuri Kosei alapelvek miatt azonban a reishiki egyáltalán nem formalitás vagy viselkedési szabályok gyűjteménye,hanem egy mély,tudatos munka megnyilvánulása.
Minden pillanatban, a tudatában kell lennünk azoknak az áldozatoknak, melyeket azok az emberek hoztak, akik kialakították a gyakorlás általunk választott formáját.
Minden pillanatban, a tudatában kell lennünk azoknak az áldozatoknak, melyeket az emberek azért hoznak, hogy a jelenben és a jövőben is együtt gyakorolhassunk.
A KEIKO, a BUDO gyakorlása elsősorban önmagunk megismeréséhez, korlátaink feltérképezéséhez, és semmiképpen nem ellenségünk legyőzéséhez vezet el bennünket. Ugyan ki töltene el hosszú évtizedeket azzal, hogy a rombolás egy ilyen nehéz útját tanulmányozza?